|
A dzsúdó megalapítója dr. Kano Dzsigoro volt, aki 1860-ban Mikagéban született.
Ebben az időszakban Japán jelentős társadalmi változásokon ment keresztül. A
feudalista közigazgatás eltörlésével az emberek figyelme – megmámorosodva a
civilizációtól – az Egyesült Államok felé fordult. Így a régi hagyomágyokkal
együtt a harci művészetek különböző fajtái is feledésbe merültek.
Tevékenykedett ebben az időszakban a Harcművészeti Intézetben egy Fukuda nevű
híres mester, akit az ekkor még igen fiatal, alig 18 esztendős – a dzsiu-dzsicu
iránt rendkívüli módon érdeklődő – Kano Dzsigoro olyan szándékkal keresett fel,
hogy tőle tanulja meg a dzsiu-dzsicu fortélyait. Fukuda azonban nemsokára
meghalt, így Kano Maszatomo – aki ugyancsak a tensinsinjoriu iskola mestere volt
– vezetésével folytatta tovább tanulmányait. Kano ebben az időben már maga is
jól ismerte ezeket a fogásokat.
Később Maszatomo is meghalt, így került el Kano egy másik híres iskola, a
kito-riu mesteréhez, Ikubo Cunetosihoz. A szerencsétlen körülmények
tulajdonképpen mégis szerencsét jelentettek Kano számára, mivel
megismerkedhetett az akkori idők leghíresebb iskoláinak technikáival. Kano
Dzsigorót az a cél vezérelte, hogy újra "életre kelti" Japánban ezeket a harci
művészeteket, bízva abban, hogy nagy szolgálatot tesz majd ezzel mindenfajta
testmozgástól elszokott népének. Erejét nem kímélve fáradozott azon, hogy egyre
jobban megismerje ezeket az önvédelmi jellegű művészeteket.
Fáradozásait végül is siker koronázta. A különböző iskolákból átvéve a
leghasznosabb ismereteket, kirostálva belőlük mindazt, ami haszontalan vagy a
testi épségre veszélyes, megalkotta a saját új iskoláját, amit dzsúdónak
nevezett el – a “do” szócskával jelezve azt is, hogy rendszerét egy magasabb
szellemi bázisra kívánja emelni.
|
 |
|
Fiatalon, 22 éves korában, 1882-ben megalakította a Kodokan Intézetet
(kodokan=iskola a módszer tanulmányozására). Kano előtt a dzsúdó szót csupán egy
iskola, a Dzsikisinriu használta, igaz, egészen más jelentéssel, mint ő. Kano
szándéka az volt, hogy az új elnevezéssel elhatárolja magát a többi iskolától.
Ez időkben meglehetősen rossz hírük volt ezeknek az iskoláknak, igen sokan
megsérültek a gyakorlás folyamán, az utcákon verekedést provokáltak.
Ugyanakkor a Kodokan-dzsúdó elnevezés egyben a Dzsikisinriu iskolával szemben is
megkülönböztetést jelentett. A Kodokan Intézet megalapításakor csupán 12 tatami
állt Kano tanítványainak rendelkezésére. A tanítványok száma sem volt több
kilencnél. 1934 óta azonban új, korszerűen berendezett, modern épületben és 514
szőnyegen folyik a versenyzők és edzők képzése.
A Kodokan megalapítása óta eltelt több mint 125 esztendő alatt a dzsúdó sport –
Kano professzor által sem remélt tempóban – hódította meg a világ ifjúságát. Az
igazolt versenyzők száma Japánban ma már meghaladja az ötmilliót. A dzsúdó a
japán iskolai testnevelés kötelező tananyaga lett.
Kano professzor – aki mint mondják, élete utolsó percéig szüntelenül gyakorolt
és képezte magát – idős kora ellenére sem érhette meg e nagyszerű sikereket,
1938-ban 78 éves korában halt meg.
Sportágában ma már olimpiai, világ- és kontinensbajnokságokat rendeznek. A
dzsúdót a világ úgyszólván minden táján magasan képzett japán mesterek oktatják,
terjesztik, népszerűsítik, úgy, ahogyan azt annak idején – teljes
hivatástudattal – maga Kano Dzsigoro is csinálta. Halála után örökét fia, Kano
Riszei vette át, ő lett az apja által megalapított Kodokan igazgatója is.
|
 |
